Szókimondó könyvmoly
Mindenki tudja, hogy Buffyként szembeszáll a zombikkal. Sarah Michelle Gellar viszont egyébként is kemény nő benyomását kelti Scooby Doo - A nagy csapat című új filmjében éppen úgy, mint Cinema-interjújában.
Reklámfilmek négy-, tévébemutatkozás öt-, mozibemutatkozás hétéves korban, szerepek a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, illetve a Sikoly 2 című filmben. Az idén 25 éves színésznőnek már két, a showbizniszben eltöltött évtized van a háta mögött és hosszú pályafutás előtte. A világ ifjúsága tiszteli őt a Buffy, a vámpírok réme című sorozatban eljátszott démonvadász szerepéért, a szakma értékeli allűröktől mentes, fegyelmezett munkáját, és mindemellett magánélete is pompásan alakul: jegyesével, Freddie Prinze Jr.-ral éppen most forgatta le trükkökkel teletűzdelt, a Scooby-Doo című rajzfilmsorozat alapján készült moziját.

CINEMA: Gratulálok. Épp most választottak meg a “Favourite Female Butt-Kicker 22”-nek.
Sarah: (nevet) Igen, de ha azt hiszed, ez vicces kitüntetés, akkor ezt hallgasd meg: tavaly az egyik fesztiválon bemutatták az összes művemet. Éppen csak 25 éves vagyok, szinte még kisbaba, de az emberek már retrospektívet szánnak nekem.

CINEMA: A Buffy című tévésorozatban már hat éve ütöd-vered a zombikat, vámpírokat és egyéb élőhalottakat. És most a Scooby Doo-ban is szellemvadászatra indulsz.
Sarah: A Scooby Doo azért egészen más! Fantasy komédia. Nem horror, hanem vicces, tempós, igényes bolondozás.

CINEMA: Idegesít néha, hogy mindenki Buffyval azonosít?
Sarah: Nem, soha. Más sorozatokkal ellentétben, ahol a húszas éveik közepén járó színésznők még mindig ugyanazt a középiskolás lányt játsszák, Buffy fejlődik. Kezdetben buta tini voltam, utána középiskolás lány. Mostanra már egyfajta anyaszerepet töltök be, és depresszióval küszködök. Buffy mindig izgalmas figura volt, és az is marad.

CINEMA: Daphnéval ellentétben, aki már a Scooby Doo rajzfilmváltoztában is üresfejű baba volt.
Sarah: Igen, de ezt megváltoztattuk. Igazi színészekkel természetesen sokkal változatosabb jellemeket lehet eljátszatni. A film a rajzfilmsorozat szerelmi vallomása és paródiája is egyben.

CINEMA: A Buffyban szörnyekké öltöztetett színészekkel játszol, a Scooby Doo-ban főként számítógépes effektusok mellett szerepelsz. Mi a nehezebb?
Sarah: Utóbbi. Állandóan kék fal előtt kell játszani, igazi emberekkel szinte nincs is kapcsolatom. Ez nemcsak fizikailag vesz igénybe, de a legmagasabb fokú koncentrációra, pontosságra és fantáziára van szükség.

CINEMA: A számítógép által generált képek a mozi jövőjét jelentik?
Sarah: Biztos, hogy nem. Gondolj csak a Final Fantasyre - senkit nem érdekelt. Én csak tíz percet láttam belőle, de nem emlékszem, hogy egy film valaha is ennyire hidegen hagyott volna. A színészek nélküli filmnek nincs lelke.

CINEMA: Ki a leginkább alábecsült színésznő Hollywoodban?
Sarah: Mary-Louise Parker (Sült zöld paradicsom, Bárhol, bármit, bármikor). Fantasztikus színésznő, aki nem kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemelne.

CINEMA: És ki a leginkább túlbecsült?
Sarah: (nevet) Steven Seagal.

CINEMA: Kivel lehet nehezebb dolgozni: számítógépes képekkel vagy Seagallel?
Sarah: (nevet) Ez nagyon rosszindulatú kérdés, nem is válaszolok rá

CINEMA: Te gyűjtöd a könyveket, és könyvmolyként tartanak számon. Mi a véleményed arról, hogy a mozi megöli az irodalmat?
Sarah: Ez nem igaz. A tévé vagy a számítógép talán, de nem a mozi. Vedd például a Harry Pottert. A gyerekek megnézik a moziban. És mivel nem akarnak egy évet várni, hogy megtudják, mi van a második részben, elolvassák a könyvet. Hogy Amerikában olyan keveset olvasnak, az főleg a szülőkön múlik, akik nem ösztökélik gyerekeiket, és az iskolai rendszeren. Az irodalomnak és az idegen nyelveknek semmi értékük nincsen.

CINEMA: A Bush-kormányzat éppen most csökkentette harmadára a könyvtárak támogatását. Bosszant?
Sarah: Inkább szomorú vagyok. Amikor kicsi voltam, borzasztó sok időt töltöttem könyvtárakban. Egy könyvesbolt bejárata a csodavilág kapuja. Fantáziámnak, gondolataimnak és ötleteimnek nagy részét az olvasmányaimnak köszönhetem. Hogy a mai gyerekek ebben nem részesülhetnek, az nyomasztó.

CINEMA: Mindenki, aki ismer téged, azt mondja, milyen vicces, jókedvű, normális ember vagy. Kemény munka Hollywoodban nem sznobnak lenni?
Sarah: Dehogy. Az ember az, ami. Nem is tudod elképzelni, hogy sok sztár milyen hétköznapi, egyenesen unalmas ember. Én már régebben rájöttem, hogy az élet nagyon szórakoztató tud lenni, ha az ember nem veszi magát túl komolyan. Felvágósak, pénzhajhászók és olyanok, akik az alapvető együttélési szabályokat sem tudják betartani, minden közösségben léteznek. Nem hinném, hogy Hollywoodban több sznob van, mint mondjuk egy nagyvállalat vezetői karában vagy bármely újság szerkesztőségében.

(CINEMA 2002/08)