A hős az „Angel” című sorozatból otthagyja jól megszokott vámpírságát, hogy valami egészen mást játszon új filmjében. Miközben a sorozat az Egyesült Államokban és Franciaországban is tovább hódít, David Boreanaz szerepel egy romantikus vígjátékban is, az „I’m with Lucy”-ban, a gyönyörű Monica Potterrel. A „Salut”-nak a színész Los Angelesban ad interjút, beszél a filmről, a családjáról, a szerelemről és munkájáról. Salut: A „Véres Valentin” című horrorfilm után egy romantikus vígjátékot választottál visszatérésként a vászonra. Eleged van már a vámpírokból és a szörnyekből? David: Nem, egyáltalán. Azért választottam ezt a filmet, mert tetszett a lehetőség, hogy Monica Potter-el játszhatok, akit még régebben a „Patch Adams”-ben láttam. (Robbie Williams, Monica Potter). Nagyon megfogott a film főszereplőjének történetete, aki úgy próbálja megtalálni az igazit, hogy teljesen ismeretlenekkel randizik. Ez valahogy az Államokban is így műkődik. Teljesen idegen emberekkel elmész szórakozni abban a reményben, hogy talán pont Ő az. Salut: Eddig leginkább a tv-ben láthattunk. Más mozifilmet csinálni? David: Nem, ugyanaz a kettő. Csak a képernyő/vászon mérete a különbség. Kisdobozból a nagybobozba kerülsz. Nagyon szeretek színész lenni, élvezem; az „Angel” forgatása ugyanolyan jó dolog, mint amikor olyan dolgot csinálsz, amit mozikban fognak bemutatni.  Salut: Mielőtt ’Igen’-t mondtál Jamie-nek, a feleségednek, voltak speciális technikáid randizás terén? David: Nem, inkább félős típus voltam, akit általában észre sem vesznek, aki a sarokban gubbaszt. Nem én voltam, akinek mindig minden helyzetben megfelelő mondatai, poénjai voltak. Ne hasonlítsanak össze az „I’m with Lucy”-ban látható karakterrel. Luke arrogáns, és igen könnyen ismerkedik. Inkább megmondja amit gondol, ahelyett, hogy gondolkozna. Mondjuk gondolkodni sem igen tud, mert nem túl sok sütnivaló adatott meg neki. Salut: Ha te nem is keresed annyira a lányokat, ők azért még rád találnak. David: Ez igaz, a lányok szeretik a félénk fiúkat. Soha semmit nem csináltam, mégis közeledtek hozzám. És ez így nagyon praktikus és kényelmes. Salut: És egy így jó? David: Tudom, tudom, de amikor elmenten egy lánnyal valahova, mindig tökéletes uriember voltam. Mindig számíthattak rám. Egyébként a magánéletem eme része nem túl regényes. Salut: Milyen tanácsokat tudnál adni női olvasóinknak a szerelemről?  David: Hagyjatok időt magatoknak lányok. Ne menjetek el az első fiúval, akivel találkoztok. Még az egész élet ott van előtettek. 15 évesen úgy gondoljátok már mindent tudtok; de várjatok azért még egy kicsit. Ha fiú nem úgy áll hozzád, ahogy kéne, dobjad. Mert ez azt jelenti, hogy nem a nagy Ővel van dolgotok. Valaki jönni fog pont a megfelelő pillanatban. Ezt most a lányoknak mondom, de vonatkozik a fiúkra is. Hogyha kevesebbet vársz valamitől, akkor sokkal nagyobb meglepetés érhet. Salut: Most hogy már házas vagy, szerinted milyen egy ideális pár? David: Vannak olyan helyzetek, amikor minden olyan természetes. Működik a kapcsolatotok, mert ha megfelelően álltok hozzá a problémákhoz, akkor a boldogság még felhőtlenebb és teljesebb lesz. Salut: Lesznek még közös epizódok Buffyval? David: Nem, nem hinném, két ok miatt is. Az egyik, hogy „Buffy”-ék másik tv-hálózaton vannak, és a szerződések nem engedik. A másik pedig, hogy itt az idő, hogy már más dolgokat is csináljak. Salut: Találkoztok azért még mostanában is Sarah Michelle Gellar-al? David: Nem. Legutoljára két éve láttam. Salut: Láttad a legutóbbi filmjét a Scooby Doo-t? David: Nem, de ne mondjátok meg neki. De én viszont megfogom hívni őt a filmem premierjére. Ő egy fantasztikus lány, nagyon sokkal tartozom neki a karrieremet illetően. Mindig is nagyon rendes volt velem. Salut: Térjünk még vissza életed szerelmére. Hogyan hálóztad be őt? David: Pontosan emlékszem rá. Meghívtam egy gyertyafényes vacsorára egy nagyon romantikus étterembe, ami Los Angelesre nézett. Egy kis asztalt kaptunk, ami azt jelentette, hogy nagyon közel ültünk egymás mellett. Varázslatos volt. Mint egy megvalósult álom.  Salut: Dolgozol mostanában valamin? David: Igen, épp most fejeztem be egy forgatókönyvet, amit én magam írtam. Édesapám életéről szól. 1961 és 1969 között játszódik. Már találkoztam producerekkel és egy titkot is elárulok: a saját apámat fogom játszani. Salut: Van hivatalos weboldalad? David: Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok oldalt fogsz találni ami velem foglalkozik, de nekem nincs rá időm. Utálom a számítógépeket! 6 hónapig próbáltam saját oldalt készíteni, de egy rémálom volt. Tényleg fantasztikus információ-forrás, de én mit kezdjek vele? Áruljak polókat, meg kávésbögréket 9.99 $-ért? Engem ez valahogy nem foglalkoztat. Salut: De ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy kommunikálj a rajongókkal. David: Félreértés ne essék, imádom a rajongóim, és igenis fontosnak tartom őket. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Mindig ott voltak, hogy támogassanak, még a karrierem kezdetén is. Tényleg felszoktam hívni őket, most is és régebben is így volt. És megköszönöm nekik a kedves szavakat, meg az ajándékokat amiket kapok tőlük.